Gyülekezettörténet

Bizonyosra vehető, hogy városunkban a reformáció hamar elterjedt. Balla Gergely a XVIII. század tudós történetírója, a város nótáriusa, azaz jegyzője volt, aki az akkor fellelhető forrásokat tanulmányozva komoly írásos anyagot hagyott maga után a város múltjáról. Krónikájában az eklézsia történetével is foglalkozik, amely a kezdetektől összefonódott a város történetével, hiszen a várost és az egyházközséget sokáig ugyanazon testület irányította. Az ő ismeretei szerint Kálmáncsehi Sánta Márton hatása indította el eleinket a reformáció irányába. Más, igen korai adatok is említődnek, miszerint Nagykőrösi Péter (Petrus de Nagchorus) Bécsben (1520), Kőrösi Csuda Demeter (Demetrius Cyda de Kewres) pedig Krakkóban és Wittenbergben (1531) folytatott tanulmányokat. Külföldről hazajőve a reformáció felismerése szerint megújult hit szellemében tanítottak szószékről és katedráról. A nagykőrösi egyházi hagyomány azonban nem e korai időszakhoz köti a reformáció elterjedését - noha Filó Lajos egykori tudós nagykőrösi lelkipásztor az 1842. évi egyházkerületi almanach megjegyzésére hívja fel figyelmünket, miszerint városunkban a reformáció még a mohácsi vész előtt elfogadást nyert volna -, hanem Szegedi Kis István ceglédi működésének kezdetére (1545). A Szegedi Kis István ceglédi működéséhez kötött nagykőrösi reformáció viszonyított dátum, de nagyon valószínű, hogy helytálló. Mindazonáltal a reformáció elterjedésének kezdetei az évszázadok homályába vesznek. Filó Lajos is óvatosan, inkább a későbbi időpont mellett érvel és szintén Szegedi nevéhez köti a nagykőrösi reformációt. Majd a továbbiakban így ír erről a kérdésről: "még kevésbé lehet megállapítani azt az időpontot, a midőn a reformatio első sugárai városunkba behatottak s itt a református egyház megalapult".
A város meghatározó, valószínűleg vezető rétege is a reformáció hatása alá került, egy kisebb réteg pedig a régi hiten maradt. Az Árpád-házi királyok idején épült templomot a két felekezet egy ideig közösen, jó békességben használta, elválasztván egymástól istentiszteleti helyüket az egy templomon belül, mígnem aztán egy alkalommal mégis komoly nézeteltérésre került sor a két felekezet hívei között. Ennek következtében a római katolikusokat elűzték a városból.
A török hódoltság idején a református egyház és a város viszonylagos szabadságnak örvendhetett, ha a kötelező adóknak eleget tett. Ennek mindig igyekezett megfelelni, és így az igazán nehéz idők talán nem is annyira a hódoltság idején, mint inkább utána jöttek. Miután a császári seregek 1686. szeptember 2-án bevették Buda várát, egy héttel később Kecskemét és Nagykőrös elöljáróit arra szólították fel a császáriak, hogy azonnal küldjenek 50-50 szekér szénát és ennivalót. Volt idő, mikor a város lakossága a töröknek még, a németnek pedig már fizetett adót. A hódoltság idején az egyházi élet eleven volt. A napi mezei munkákra, illetve szőlőművelésre való kimenetel előtt istentiszteletre gyülekeztek össze az emberek. Mivel Nagykőrös hódoltsági terület volt és a török egyházunkkal, gyülekezeteinkkel szemben toleráns volt, az ellenreformáció gyülekezetünket csak csekély mértékben érintette. Ungvári Gergely lelkipásztort a pozsonyi vértörvényszék elé idézték ugyan, de a török közbenjárására szabadon bocsátották. Távollétében a nagykőrösiek lelkipásztorukul választották Sárándi Jánost, amit Ungvári Gergely püspök igen rossz néven vett oly annyira, hogy - kortársait is megbotránkoztató módon - a kőrösi eklézsiát exkommunikálta (kitagadta) az anyaszentegyházból.
1708. szeptember 11. a rác betörés napja, amikor a város lakossága mérhetetlenül sokat szenvedett és a puszta létéért küzdött. A lakosság a templomot körülvevő magas kőkerítés mögé, és a templomba hurcolta be a mozdítható értékeit. A templom tornyába két tarackot állítottak fel. A hatalmas túlerővel szemben, ha veszteségek árán is, a város és népe magmaradt. A templom igazi menedék lett. A templom sokunk számára ma is az Nagykőrösön. Vasárnaponként visszahúzódunk oltalmat adó falai mögé.
Az 1860-as évektől eleink a zsinat presbiteri egyházkormányzásra tértek át. Ez nem volt azonnali és gyors folyamat. Az átmenetre az volt jellemző, hogy az egyháztanácsba a városi elöljáróság tagjaiból is választottak.
A gyülekezeti életnek része volt az országosan híres iskolarendszer működtetése, amely messze földre küldött neves iskoláinkban képzett ifjakat. Az 1800-as években országosan nem volt általános jelenség a missziónak olyan fokon gyakorolt formája, mint itt. A városi méntelepre kivezényelt katonaság számára pl. a téli időben minden második vasárnapon hitoktatást szerveztek. Vagy Filó Lajos az 1800-as évek második felében a maroknyi kocséri református közösség folyamatos önállóvá válását, első lépésben leányegyházzá történő szervezését szorgalmazta, továbbá megszervezte az ottani római katolikus iskolában a református tanulók hittan oktatását és az egyházfenntartói járulék beszedését. Az egyházi élet sokféle területe szépen áthatotta az emberek mindennapjait. Egyházközségünk egén az eltelt négyszázhatvan esztendőben sok kiváló lelkipásztor fénylő hite tündöklött. Közülük a legkiválóbb minden bizonnyal mégis a Nagykőrösön 1861-1905 között működő Filó Lajos volt, akinek munkálkodása legjobban az egyházépítő ortodoxia meghatározással jellemezhető. Egyszerre volt missziós lelkületű ember, és a református hagyományokat hitelesen, ám újszerűen közvetíteni tudó lelkipásztor. Tudós ember volt, akinek írásai mértékadóak voltak, ugyanakkor fáradhatatlan kezdeményezője és mozgatója a missziói életnek.
A két világháború közötti időszak csendes és szép egyházépítő munkával telt. Különböző egyházi egyesületek, alapítványok segítették az anyaszentegyház munkáját. Nagy teret nyert ebben az időben a tanyagondozás. Minden korosztályra kiterjedően, átgondolt szervezés keretében folyt a belmissziói munka. Az iskolákon kívül az egyházközség jelentős számú, értékes épületekkel és földingatlannal rendelkezett, melyek az egyházközség és intézményei működését segítették. Az 1948-ban bekövetkezett államosítások idején mindezektől megfosztották a gyülekezetet, ellehetetleníteni akarván a működését. A világ akkori urai nem tudhatták, hogy egyház nem ott van, ahol működő ingatlanok biztosítják egy közösség szükségleteit. Egyház ott van, ahol Krisztus jelen van. A rosta járt, sokak kihullottak. Isten azonban gondoskodott arról, hogy mindig legyen egy maradék, amely továbbviszi és megjeleníti látható formában is Krisztus anyaszentegyházának szóló ígéreteit.
Az egyházközség 1965-ben három gyülekezetre szakadt. Nagykőrös-Alszegi, Nagykőrös-Bokros-Nyársapáti és Nagykőrös-Felszegi Egyházközségre. A nagykőrösi reformátusok azonban soha nem tudtak kellőképpen azonosulni a három egyházközség gondolatával. Saját istentiszteleti helyet és lelkészi hivatalt nem alakítottak ki, csupán prédikáló állomásokat, imaházakat. Negyven esztendeig folyt így az egyház élete, igyekezvén viselni az önállóság felelősségét, és használni az együttmunkálkodás lehetőségeit. A 2005-ben történt egyesítés következtében ismét egy egyházközség van Nagykőrösön. Ez részben kétség kívül visszalépésnek számít, ugyanakkor azonban megfontolandó, hogy mennyire volt átgondolt éppen akkor, és éppen úgy a szétválás olymódon, hogy nem teremtődtek meg a feltételei. A korábbi egyházközségi határok jelenleg lelkigondozói körzetekként működnek. Folyamatban van megteremteni a feltételeit annak, hogy az egyes missziói munkaágaknak lehetőleg meglegyen a felelőse (hittan oktatás, ifjúsági munka, idősek közötti szolgálat, diakónia, stb.).

Orgonatörténet 

• 1853-1856: a nagykőrösi református templom első orgonáját Ország Sándor kecskeméti orgonaépítő mester építette Patay Sámuel és Beretvás Éva adományából (2 manuál, pedál, 16 regiszter, mechanikus csúszkaláda)
  
• 1870: Kiszel István debreceni orgonaépítő javítja
  

• 1877: Kiszel István átépíti és bővíti, valamint a nyugati karzatról az északira helyezi át a hangszert
  

• 1893: Angster József pécsi orgonaépítő (opus 197c) redőnyszerkezetet, valamint voix céleste regisztert épít be, a fúvómű cseréje

• 1933: a pécsi Angster cég Árokháty Béla tervei alapján a régi sípok felhasználásával pneumatikus vezérlésű 28 regiszteres (3 manuál, pedál) orgonát épít (opus 1090); a tervezett 4 nyelvjátékot soha nem építették be
  
• 1992-1997: a budapesti Aquincum Orgonaépítő Kft. Dávid István tervei alapján figyelemmel a korábbi fázisokra, a régi sípsorok, valamint a szekrény restaurálásával 46 regiszteres (3 manuál, pedál) mechanikus, csúszkaládás orgonát épít
  

Templomtörténet

Nagykőrös történelmileg kialakult központjában, a város "szívében" helyezkedik el a mezőváros jelképévé vált református templom. Története szervesen egybeforrt a városéval, azzal együtt növekedett, változott és újult meg. Mai formája az 1907-es felújítás során alakult ki, amikor építészetileg igen színvonalasan új toronysisak készült és vele harmonikus egységben megújult a nyugati homlokzat is.

Templomunk több évszázados története valószínűleg már a XII. században elkezdődött, de a feltehetően román stílusú, kora gótikus kis templomot elbontották, amikor a mai templom középső hajóját képező egyhajós, gótikus templom megépült a XIV-XV. században. Későbbi kutatások tanúsága szerint ez az egyhajós templom a mai toronytest mögötti részen épült, a hossztengely mintegy kétharmad részéig. A toronytest a támpillérekkel, valamint a középső hajó tovább építése a nyolcszög 3 oldalával záródó szentéllyel 1516 körül időre tehető.

A reformáció elterjedésével, ami Nagykőrösön viszonylag korán, már az 1529-es évektől elkezdődött és igen gyorsan teret hódított, a hagyományok szerint az eredetileg katolikus templomot az "új hit követői" együtt használták a katolikusokkal. A város lakosságának és a hívők számának növekedése tette szükségessé a templom bővítését, melyet 1560-ban az egyhajós templom északi oldalának kétharmad részéig épített gótikus, támpilléres oldalhajóval oldottak meg. Az új templomrészt külön bejárattal használtak a reformátusok. Az északi hajó bővítése az eredeti egyhajós templom teljes hosszában 1696-ban készült ugyancsak gótikus stílusban, támpillérekkel. Egykori feljegyzések szerint ekkor kapcsolták össze a két templomrészt boltívekkel. A kéthajós templomra 1758-ban új toronysisakot építettek fából és zsindely fedéssel, melyet érdekes módon vörös színűre festettek. A korábbi toronyról hiteles feljegyzés nem maradt. Az új, 22 méter magas, nyolc szögű hagymakupolás, 11 méter "sugártornyú" toronysisak volt a templomon 1907-ig, így a korabeli fényképeken látható jó arányú megformálása, melyet igen szerencsés módon az 1907-es átépítés során figyelembe is vettek.

Időközben a két felekezet közötti nézeteltérések oda vezettek, hogy a templom kizárólag a reformátusok használatába került. A város és a református hívek számának növekedését jelzi, hogy a templomot tovább kellett bővíteni. Így épült meg a harmadik, a déli hajó 1748-88 között, de már támpillérek nélkül. A háromhajóssá vált templom az eredeti magasság , és a zavaróan magas tetőtér miatt aránytalanná vált, a megromlott födém és tetőszerkezet is sürgette a felújítást, melynek egy része 1845-re készült el.

1853-ban határozták el az orgona építését, melynek kapcsán napirendre került a templombelső 9 és1/2 lábbal való megmagasítása. A felújítási munkák során készültek el többek között a ma is látható boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok és 1855-ben a nyugati oldalon a karzat az orgonával.

A sok átalakítás nem ment zökkenőmentesen, így érdekes módon 1863-tól felvetődött egy új templom építésének szükségessége, melyet hála Istennek pénz hiányában elvetettek, és így kerülhetett sor 1876-ban a templombelső jelentős felújítására, mely hatással volt a templom külső megjelenésére is. Ekkor készült el dekoratív vasoszlopokon a templom három oldalához simuló karzat, áthelyezték az orgonát a nyugati oldalról az északi karzatra, az 1750-es évekből származó szószék és hangvető, valamint az úrasztal a templom közepéről a jelenlegi helyére került. A templom tölgyfa padjai, bejárati ajtói is ekkor készültek. A templom külső megjelenésében is jelentős változás történt, megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók és a karzatra vezető lépcsőfeljárók. Az igen jelentős templomfelújítás hálaadó istentiszteletét 1877. november 11-én tartották Filó Lajos nagytiszteletű úr közreműködésével. Az 1811-től 1890-ig a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot 1890-től a református templomba helyezték át. Erre a célra a toronysisak alját visszavágva egy körerkélyt létesítettek, a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottál ki. Az 1758-ban épült toronysisak az 1900-as évek elejére állagában megrongálódott, árbocfája meghajlott, fából készült szerkezete korhadni kezdett, zsindelyezése beázott. A Nagykőrösi Református Egyházközség igen nagy feladat előtt állt, új toronysisakot kellett készíttetni. Jó előrelátással pályázatot írtak ki. Az első pályázat a kiírás megkötöttségei miatt eredménytelen lett, míg a második pályázatra 31 pályamű érkezett. A győztes pályamű szerzői Foerk Ernő és Sándy Gyula neves budapesti építészek voltak. Az építészetileg igen színvonalas terveiket kisebb módosításokkal valósították meg. Külön érdemük, hogy a toronytestet 9 méterrel megnövelték, így arányaiban jobban illeszkedi a háromhajós templomtesthez. A toronysisak körárkádos és körerkélyes megoldása jól harmonizál az előző toronysisak domináns hagymakupolája által ihletett kialakításhoz. A támpillérekre helyezett fiatornyok és a nyugati homlokzat igényes átalakítása egységessé tette az évszázadok során kialakult templom főhomlokzatát.

A nagyszabású felújítások, bővítések és átépítések után a későbbiekben sem maradtak feladat nélkül a templomukat szerető nagykőrösiek. 1930-ban bevezették a templomba a villanyvilágítást, 1933-ban a híres pécsi orgonaépítő, Angster József jelentősen felújította és átalakította az orgonát.

1957-ben kerül sor ismét egy nagyszabású felújításra. Műemlékvédelmi szempontok figyelembe vételével a toronytest és a támpillérek szegélyköveit nem vakolták be, az északi oldal gótikus falazata és felületképzése is szürke maradt az akkori műemlékvédelmi igényeknek megfelelően. A templom fűtését az 1960-as években olajkazános, légbefúvásos rendszerrel próbálták megoldani, melynek nyomai sajnos még ma is látszanak. A későbbiekben a ma is működő elektromos padfűtés készült.

1993-ban ismét napirendre került az orgona felújítása, melynek kapcsán felmerült az eredeti helyére való visszahelyezése. A komoly szakmai érvek meggyőzőek voltak, így a mesterien felújított orgona 1997 óta eredeti helyén tölti be a szívet, lelket felemelő szerepét.

Az orgona felújításával kapcsolatos munkálatok során derült ki, hogy a templom födémén megjelenő foltok igen veszedelmes hibát jeleznek. A templom észak-nyugati részének csapos gerenda födémét, a falazat felső részét és a fedélszék egyes részeit az ún. könnyező házigomba támadta meg, mely egyaránt képes tönkre tenni a fát, téglát és a követ. Favédelmi szakértő és statikus bevonásával készült tervek alapján nagyon komoly felújítási munka kezdődött, melynek során a templom födémének 15,0x5,2 m-es szakaszát, valamint a függesztett fedélszék jó néhány elemét, köztük az ún. "kontyolást" tartó állószéket is ki kellett cserélni. Az állagmegóvási, felújítási munkákhoz tartozott a hatékony vegyszeres kezelés mellett a padlásfödém törekes agyagtapasztásának teljes cseréje, az új cserepezés, és az esővíz-levezető csatornák, valamint a tetőszellőzők vörösrézlemezből való elkészítése. Az 1907-ben készült toronysisak felújítása is aktuálissá vált, ami igen szakszerű tervezői művezetés mellett két ütemben készült el 1997 és 2000 között. 1993-ban le kellett bontani az életveszélyessé váló tufából készült fiatornyokat, és el kellett távolítani a toronysisak körárkádja alatt lévő kődíszek meglazult részeit.

Az új évezred küszöbén nyilvánvalóvá vált, hogy a templom külső, belső felújítása elkerülhetetlen. 2005-ben elkészült a templom teljes körű felújításának engedélyezési terve az 1907-es állapot maximális figyelembe vételével. A tervkészítés során jelentős falkutatásokat kellett végezni, ami tovább rontotta különösen a templombelső állapotát. Első ütemként a homlokzat felújítási munkák kivitelezésére nyílt lehetőség Nagykőrös Város Önkormányzatának "Nagykőrös városközpontjának funkcióbővítő rehabilitációja" című támogatást nyert pályázatának keretein belül. A kivitelezési munkák mintegy 136 millió Ft bruttó összege, ebből a 30 millió Ft önrész előteremtése kezdetben lehetetlennek tűnt, de bebizonyosodott most is, mint annyiszor az egyéni és a közösségi életünkben, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Helybéli adományozók, valamint az Egyházkerület és az Egyházmegye hathatós támogatásával Isten dicsőségére és a templomukat szerető nagykőrösiek örömére elkészülhetett a tervezett felújítás.

Isten kegyelmes szeretete segítsen bennünket, a templombelső felújítási munkáinak folytatására, és ami még ennél is fontosabb, hogy a megújult templom megteljen megújult életű gyülekezettel mindannyiunk hasznára és az Ő dicsőítésére.

Iskolatörténet

Városunkban a reformáció igen hamar nyitott szívekre talált. Balla Gergely a XVIII. századi Nagykőrös város nótáriusa (jegyzője)Kálmáncsehi Sánta Márton nevéhez köti a reformáció elterjesztését. Másutt történik említés Szegedi Kis Istvánra is, aki 1545-től a szomszédos Cegléd lelkipásztora volt. Nagykőrösi Péter (Petrus de Nagchorus) bécsi (1520), Kőrösi Csuda Demeter (Demetrius Cyda de Kewres) pedig krakkói és wittenbergi (1531) tanulmányokat folytatott. Ez azt mutatja, hogy városunk elöljárói már ebben a korai időszakban érdeklődést tanúsítottak hit megújulása és az iskoláztatás iránt. Mindkét, külföldön tanuló diák a reformáció hatása alá került. Ádám Gerzson, a gimnázium egykori igazgatója Kőrösi Csuda Demeterről azt jegyzi meg, hogy egyesítette a templomi tanítást az iskolaival. Ezt a megállapítást joggal elfogadhatjuk, hiszen a katedrán aligha taníthat valaki más szellemiség szerint, mint a szószéken. Róla még azt is tudjuk, hogy segédtanító lévén, az iskolamesterségre előre meghívást kapott.

A reformációra való áttérés minden bizonnyal nem egyszerre történt, hanem egy folyamat volt, ami a reformáció természetéből is adódik. A régi keretek még megmaradtak, de a tartalom megújulóban volt szószéken és katedrán egyaránt. Amikor egy közösség átvette a reformációt, még egy darabig a régi, freskókkal, szobrokkal díszített templomukban folyt az istentisztelet. Egy idő után azonban a díszek eltűntek, megmaradt a fehér fal és a fekete zsoltár. Bizonyos elemek azonban olykor továbbéltek még. Néha egészen sokáig. Ungváry Gergely nagykőrösi lelkipásztor, dunamelléki püspök pl. egy vitás helyzetben exkommunikálta a nagykőrösi eklézsiát az egyházból, holott ez a gyakorlat jellegzetesen a római katolikus egyházból átörökölt maradvány volt. Az éneklés terén is látszik ilyen folyamat. A reformáció idején híveink nem rendelkeztek azonnal saját énekkinccsel. Első lépésben a meglévő dallamkincshez rendeltek a reformáció hatása alatt formálódott énekszövegeket. Később létrejöttek a saját dallamok is. Így teremtődtek meg a saját tradíciók.

Így lehetett ez az iskolaügy területén is. A régi keretek szűkösnek bizonyultak, a tartalom feszegetni kezdte a régi formákat, miként az új bor a régi tömlőt. A továbbiakban azonban - miként az ország többi városaiban, úgy nálunk is - a megújult tartalom kezdte alakítani a kereteket.

A protestantizmus alapelve kezdettől fogva az volt, hogy az evangélium üzenetét, a belőle fakadó életszemléletet ne csak a szószékről, hanem iskolák működtetésével is terjessze, mert az ember a kultúra művelésével is istentiszteletet végez. A reformáció hatása igen korán elérte városunkat. A kalocsai érsek és a váci püspök Ádám Gerzson szavaival élve "biztos helyre húzódott" a hódító török elől, ami viszont ebben a térségben a reformáció terjedésének kedvezett, tekintettel arra, hogy a török hódító hatalom volt ugyan, de nem volt térítő hatalom.

A gyülekezet és az iskola alapításának pontos körülményei homályba vesznek. Egy kései, 1766. márciusából származó feljegyzés - amelyben az iskola fenntartóját felszólították arra, hogy nyilatkozzanak az alapítás évére nézve -, a következőket közli: "Scholae huius in oppido hocce N.-Kőrös, existentia est ab innumerabili tempore [...] Cuius ecclesiae munificencia, parentumque quorum filii informantur, provisione intertenetur et sunstitit". A jelentésből két lényeges dolog kiderül. Egyfelől az, hogy az alapítás ideje nem kideríthető, másfelől az egyházközség iskolája iránti felelőssége. Hagyományosan az 1557. évet szokták a nagykőrösi református iskolák alapítása évének tekinteni. Véleményem szerint azonban a kezdetek korábbi időpontban történhettek, ami a kutatás számára feladatokat kínál még, nézetem szerint kellemes meglepetésekkel. Ha maradt egyáltalán feldolgozatlan anyag ezzel kapcsolatban!

Az időpont meghatározásának dolgát Hegymegi Kiss Kálmán is nyitva hagyja, ugyanakkor megjegyzi, hogy a fiúiskolák a XVI.-XVII. századtól kezdve itt is, mint másutt a gimnázium előcsarnokai voltak.

Mindenesetre az első tanári névsor 1630-tól kezdve maradt fenn, a diákoké pedig 1632-től. A névsort tartalmazó jegyzőkönyv említiSzilvásújfavi Anderkó Imre nevét is, mind a nagykőrösi iskola rektoráét. Nyugtalan, egy helyben sokáig maradni nem tudó ember volt. Bejárta az ország jelentős részét, volt lelkipásztor és iskolamester sokfelé. 1587-ben collaborator volt Sárospatakon, 1589-ban Nagybányán rektor, ezután nagyváradi esperes. 1596-tól debreceni rektor, majd utána, 1599-ben lelkipásztor ugyanott. Egyházi bíróság 1610-ben megfosztotta hivatalától, mivel meg akarta szüntetni a püspöki tisztséget, végül Bethlen Gábor négy évvel ezek után száműzte. Iskoláink múltja szempontjából mindez azért fontos nekünk, mert ezen adatok figyelembevételével kimondható, hogy nagykőrösi rektorsága vélhetően ezen események előtt (!) volt elképzelhető.

Más események is ezt a megfontolást erősítik. A később (1610) római katolikus hitre áttért Veresmarti Mihály 1599. előtt Cegléden, Kecskeméten, majd Nagykőrösön lelkész volt és iskolamester is egyben. Logikusnak látszik Ádám Gerzson okfejtése, miszerint ha Cegléd és Kecskemét után Nagykőrösre érdemesnek látta eljönni, ez azt mutatja, hogy a nagykőrösi iskola előnyösebb feltételeket kínálhatott az előbbieknél. Vagyis itt akkor már kialakult formák voltak az iskolaügy területén, amelyek megfelelő egzisztenciát tudtak biztosítani a rektornak.

1770-ben Losonczy István már azt tűzi célul, hogy olyan iskolákra lenne szükség, amelyekben a "szükséges dolgokra magyar nyelven" tanítanák a gyermekeket.

1740-ben már említés történik alszegi, középső és felszegi iskolákról. Az 1800-as évekre a városi és egyházi iskolák együttesen szolgálták a mai értelemben vett közoktatás ügyét.

A gimnázium igazi fénykorát Arany János nagykőrösi tanársága (1851-1860) idején élte. A Jókaitól származó sokat idézett mondat szépen kifejezi azt a kivételesen magas szellemi színvonalat, amely akkor itt megvolt: "Az volt ám a tanárikar! A Fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt...". Itt tanított akkor az Akadémia fele. A politikai téren elbukott szabadságigény győzedelmeskedhetett a szellem szabadságában.

A teljes ívű református szellemű oktatás a tanítóképzővel volt teljes. Alapítása 1839-ben történt. Az itt végzett diákok az egész ország területén messze vitték iskolájuk jó hírét. Szívesen is jöttek ide fiatalok tanulni.